10 napos csendes elvonulás 2023.08.13-23. Uzsa Kerekerdő – Gellért Évivel, 100% INTA-s csoport

Ez az elvonulás életem második 10 napos meditációs csendes elvonulása volt. Az elsőre 2022. júniusában mentem - Sayalay Anuttara, egykori burmai szerzetesnő, megvilágosodott tanító vezetésével, ha érdekel, itt elolvashatod:
FB link: https://www.facebook.com/.../pfbid0JJaeK5ZAfcFGRmL9W2FKE3...
Sima net-es link: http://aquariuseletmuhely.hu/.../tud.../cikkek/cikk3526.html
Gellért Évi Anuttara tanítványa - immár 7 éve, és Anuttarától kapott felhatalmazást arra, hogy meditációs tanítóként élete első 10 napos elvonulását 2022. októberében megtartsa itt Uzsa Kerekerdőn. Sok Integrál Akadémiás (INTA-s) csoporttársam ott volt az ipszi2021-ből, és mindenki elképesztő szuperlatívuszokban beszélt az elvonulásról: tartották a kolostori nézést (amire Anuttara azt mondta, hogy nem várja el), tartották a csendet, tényleg nem volt sem szemkontaktus, sem mutogatás, pláne nem beszéd (Anuttaránál azért fegyelmezetlenebb volt a csoport, legalábbis akkor, mikor én ott voltam. Mivel nem tartották a kolostori nézést, azaz, hogy 45 fokban lefelé maguk elé nézzenek, így természetesen kialakultak szemkontaktusok, azokból mosolygások, gesztikulálások és mutogatások, és hát beszéd is), maximum meditációs naplót vezettek – Évi külön kérte, hogy ne naplózzanak egyébként (Anuttaránál nem volt ilyen megkötés, sőt könyvek is ki voltak rakva olvasgatás céljából – buddhizmus és meditációs témákban legalább). Nekem Anuttara, egyrészt, mert angol, és angol nyelven lehetett vele kommunikálni (bár volt tolmács), ami azért számomra nem olyan biztonságos és sokkal fárasztóbb, mint a magyar; másrészt mert 12 évet élt Burmában egy kolostorban, ahol megvilágosodott – kicsit távolabbi volt számomra, mint Évi, aki 1 éve az egyéni terapeutám is, szintén INTA-t végzett, és itt él a szomszédban, mivel én fóti, ő dunakeszi lakos, és 2021. szeptembere óta járok a csoportos meditációira.
Szóval elhatároztam, hogy ha tart 2023-ban elvonulást – mert hogy ez kérdéses volt – akkor oda szeretnék menni. Reméltem, hogy bejutok.
És tartott, és bejutottam ??
Ez az elvonulás egészen másként indult, mint a 2022-es. Akkor az elvonulás előtti hetekben a kutyusomat egy nagyon agresszív rákkal diagnosztizálták, és 2x is megműtötték. A 2. műtét után komplikációkkal, nehezen gyógyuló sebbel, speciális ellátási igényekkel kellett az akkor 19 éves gyermekemre otthon hagyni a kutyust, a házat, a kertet, és a családon felül egy barátom segítségére számíthattam - indulásunkkor még nem tudtam, hogy a barátommal is komplikációk lépnek fel: bölcsesség fog műtéten esett át, ami miatt semmiben sem tudott segíteni a házunk körül, így arra mentem haza, hogy a cseresznyefa teljes termése rárohadt a fára, és mindent felver a gaz a kertben. Anno akkor majd szétszakadtam az utolsó pillanatig, hogy minél inkább elrendezzek mindent elutazásunk előtt, mivel akkor a férjem is velem tartott, így tényleg csak a gyerekünk maradt otthon. Tanulnom is kellett, mert az elvonulás végének másnapján már a 2 napos év végi INTA záróvizsga várt. Szóval elég stresszes volt az egész…
Ezúttal egészen más volt a helyzet. A férjem nem jött velem, tudtam, hogy rábízhatok mindent. Nem akartam minden áron mindent megcsinálni, mielőtt elutazok. Az utolsó 3 napban már lassítottam, elkezdtem egy léböjtöt. És túl voltam már a sikeres INTA-s évzáró vizsgán is. Végig dolgoztam és tanultam a félévet januártól augusztusig, sokat adtam kifelé segítőként. Nagyon vártam ezt az elvonulást, hogy mindent elengedjek, és igazán kipihenjem magam ?? És nagyon reménykedtem benne, hogy ez is tényleg olyan szuper lesz, mint az első csoportnak volt 2022. októberében ??
2023.08.13. Vasárnap 0. nap
Egy INTA-s csoporttársammal utaztam le, Nórával, aki levitt kocsival, tehát még az utazás miatt sem kellett izgulnom (nem szeretek vezetni, és ennyi csomaggal elég macerás lett volna letömegközlekedni). Végig beszélgettük az utat, nagyon jó volt. Emlékszem, 2022-ben még a lefelé utazás közben is a dokikat és az otthon maradó családtagokat hívogattam a kutyus miatt, egészen amíg le nem értünk és le nem adtuk, ki nem kapcsolatuk a telefonjainkat. Most semmi ilyen stressz nem volt. Én már útközben megérkeztem az elvonulásra ??
Ismerősként üdvözöltem Uzsa Kerekedőt is, mert itt voltam Nádas Anna 3 napos női elvonulásán, ami egyébként szintén nagyon jó volt! Örömmel láttam, hogy a hely tovább szépült. Megmaradt a kedves kis tavacska a tavi rózsákkal és a pici ívelt híddal felette. Megmaradt a fedett kültéri étkező hely, a hűs meditációs terem, ahol még a 40 fokban is kellemesen maradt a hőmérséklet. Viszont szépen felújították a faházakat, légkondikat is kaptak. Épült medence, jakuzzi, szauna. Sok-sok pihenő és hintaszék is került ?? Én ráadásul most a panzióban kaptam szállást. Igaz, az emeleten, de itt is volt légkondi. Anno 3-4 ágyas szobákban faházban aludtunk, most 2 ágyas szobában, egy 72 éves hölgy mellé osztottak be, aki végtelenül figyelmes és alkalmazkodó volt – az éjszaka kivételével szinte soha nem tartózkodtunk egy időben a szobában. 1-2x icipicit hangosabban szuszogott éjjel, 1-2x hol én, hol ő éjjel is kimentünk a mosdóba, de egyébként maximálisan őriztük a másik nyugalmát. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy ő lett a szobatársam. Annyival több kellemetlenséget okoztam talán neki én, meg az egész panziónak, hogy minden este tovább maradtam meditálni. Általában akkor jöttem fel, mikor már mindenki aludt a panzióban, és teljes volt a sötét és a csend. Úgyhogy, ha jövök még ide, javasolni fogom, hogy ne az emeleten kapjak szobát, mert a lépcső nyikorgását, miközben esténként felmentem, az egész panzió hallotta, az biztos… Sorry everybody…
Megérkeztünk, becuccoltunk, üdvözöltük a csoporttársainkat, megismerkedtünk a szobatársainkkal, elrendezkedtünk a szobában, és elrendeztük a meditációs helyünket a meditációs teremben. Én voltam az egyetlen, aki széken ülve meditálta végig a 10 napot a meditációs teremben – a kezdetektől. A 4-5. naptól még páran csatlakoztak.
A korábbi elvonulás alapján döntöttem így. Anuttaránál végig szenvedtem az első 4-5 napot földön sziddhászanában (tökéletes ülésben). Ott is napi 7-8-10 órákat ültem, amihez egyáltalán nem vagyok szokva, hiszen folyamatos mozgásban vagyok a mindennapjaimban: napi 1 órát futok, 1-3 órát bicajozok, 1-4 órányi jóga foglalkozást tartok, 1-4 órát masszírozok, kertészkedek, házimunkázok. Anuttaránál sem a hátam, sem a lábaim nem bírták ezt a sok mozdulatlan ülést. A 2022-es elvonulásról úgy jöttem ki, hogy elkaptam a COVID-ot, és 3 hónapig a térdeim úgy fájtak, hogy nem tudtam (nem mertem) sem futni, sem bicajozni, és olyan kéz ínhüvelygyulladásom lett, hogy 3 hónapig nem tudtam masszírozni sem: le kellett mondanom, el kellett engednem a klienseimet, ami anyagilag is elég nagy érvágás volt, meg lelkileg is fájt, hiszen szerettem/szeretek masszírozni. Meg is akarták műteni a kezemet – szerencsére nem mentem bele, és 3 hónap után végül is elég jól sikerült rendbe hoznom magam kéztornával, masszírozással, gyógykrémekkel, pakolásokkal, gyógyteákkal, táplálékkiegészítőkkel, no meg REIKI-vel és pozitív programozással.
Most reméltem, hogy ha nem gyötröm a testem az üléssel, hanem maximálisan igyekszem biztosítani a megtámasztást és az ellazulást, nem lesz ilyen probléma. Plusz elhoztam magammal a gyógyteáimat, a táplálékkiegészítőimet, a vegán fehérjeporomat és gabonatejet, egy kis sokgabonás kekszet és magokat meg mazsolát. Utóbbiakat azért, mert 2022-ben azt is megtapasztaltam, hogy nekem nem megy ez a 12:00-től nem eszünk semmit. Én évek óta egy dietetikai tanácsadáson szénhidrát anyagcsere típusúnak lettem tesztelve, azóta 3-4 óránként eszek kicsit. Ez az életmódommal is jól összeegyeztethető, mivel a jóga órák és masszázsok közben, illetve a sok sport tevékenység miatt csak rövid szüneteim vannak, ami tényleg csak arra elég, hogy egy pár falatot az ember bekapjon, hogy aztán a következő kliensénél/aktivitásnál ne korogjon a gyomra, de ne is legyen tele a hasa ?? Szoktam böjtölni, főleg a léböjtöt szeretem, és tudom is tartani napokig, volt, hogy 3 hétig is, de ha nincs komoly böjt, akkor a testem nem tud átállni ekkora szünetre, 12:00-től másnap 7:00-ig. Főleg, mert azért mégis csak felkínálnak 16:30-kor egy kis ennivalót, ami épp csak arra jó, hogy beindítsa az emésztést. Szóval mivel 2022-ben szenvedtem attól, hogy éhes vagyok, és emiatt nem tudok elaludni, vagy éjjel megébredek és nem tudok visszaaludni, most volt nálam egy kis extra ellátmány, hogy jól aludjak, és így is lett, ez a taktika is bevált ?? Még így is lementem 56 kg-ról 54 kg-ra, amit még most, két héttel az elvonulás után is tartok, pontosabban lementem még tovább 53 kg-ra, ahogy elkezdtem újra futni, bicajozni, dolgozni.
De vissza az elvonulás 0. napjához ?? Vacsorával indítottuk az elvonulást. Zsuzsi, Uzsa Kerekerdő szakácsnője, végtelen alázattal, tökéletes pontossággal dolgozott, és nagyon finomakat főzött nekünk. Viszont elég jól kiszámolta a mennyiséget, így repetázásra, túlevésre nem igen adódott lehetőség, mert az ember lánya nem akarta senki elől elenni az ételt ?? Lehet, ennek is köszönhető, hogy leadtam 2 kg-t ?? Egyébként teljesen elég volt ez az étel, támogatta a mértékletességet, az arany középutat, amit az élet minden területén javasol a buddhizmus, szintúgy, mint a jóga, amiből a buddhizmus kinőtt – és ez jógásként közel áll a lelkemhez ??
Vacsi után jött az eligazítás, ahol megkaptuk a kereteket, a tudnivalókat, az elkövetkezendő napok menetrendjét, kiválasztottuk az önkénteseket (akik segédkeztek az étkezések, az oltár, a METTA lista, a takarítás stb. körül). Ez alkalommal nem lettem önkéntes. Vártam a különféle feladatok közül, hogy melyik hív, és addig vártam, mire minden önkéntes poszt elfogyott. Nem mindenkinek jutott itt tennivaló. Tavaly én takarítottam minden ebédszünetben a meditációs termet. Bevallom, örültem, hogy az idén feladat nélkül maradtam, és így mentesültem attól a kizökkenéstől és szorongástól is, amit ezek a feladatok generálni tudnak. Tavaly például kellemetlenül éreztem magam, ha valaki még ebédszünetben is meditálni szeretett volna, mikor én nekiláttam porszívózni, miközben nem szólhattunk egymáshoz, nem érinthettük egymást, tehát még azt sem tudtam mondani, hogy „Ne haragudj, tudod, minden ebédszünetben takarítom a termet, kérlek, gyere vissza 20 perc múlva.”
Itt az eligazításon tudtam meg, hogy bár eredetileg azok, akik már voltak korábban 10 napos elvonuláson, úgy regisztráltak be a táborba, hogy nem lesz nekik személyes interjú, Évi mégis úgy döntött, hogy minden nap, amikor végzett az első bálozókkal, azt a 6 embert is fogadja még, akik másodjára elvonulók. Végtelenül hálás vagyok Évinek ezért a napi 1-1.5 óra túlóráért, mert egyedül nem jutottam volna el oda, ahová a napi szintű támogatásával eljutottam.
A nemes csend ez után az eligazítás után vette kezdetét. Azaz nincs több felfelé nézés, szemkontaktus, mutogatás, beszéd - 10 napig. Nekem ez most nagyon könnyen ment.
2023.08.14. Hétfő 1. nap
Orsi, a gongmesterünk, minden reggel 5:30-kor körbejárt a panzióban és a faházakban, és csengetett. Szuper munkamegosztásban keltünk a szobatársammal, percek alatt elintéztük a mosdót és a mosakodást, fogmosást, öltözködést, fésülködést. Én 5:40-kor már általában mentem lefelé a kertben tavasztól-őszig felállított hatalmas fedett üvegházba jógázni és hengerezni, ő a szobában csinálta meg a tornáját. 5:55-kor már sétáltam is lefelé a meditációs terembe a kis füzetemmel, tollammal, vizes kulacsommal és plédembe burkolózva.
6:00-6:50-ig kötelező csoportos meditáción vettünk részt a meditációs teremben Évivel, majd szútra felolvasás következett. Én általában még a szútra felolvasás alatt is benn maradtam a meditációban, amennyire lehetett.
7:00-től sorba álltunk a reggelihez. Évi szedett először, és aztán szépen sorban araszoltunk előre, tisztes távolságot tartva egymástól, mind a 30 résztvevő. Pontosabban egyikünk csak vizet ivott a 10 nap alatt, úgy, hogy ő nem is vett részt a reggeliben. Minden reggel kaptunk 2-3 féle kencét (köleses tojáskrém, padlizsánkrém, zellerkrém, brokkolikrém, humusz, lencsekrém mogyoróval, céklakrém – mind nagyon finom volt!), kölessajtot, válogathattunk a zöldségekből (uborka, répa, paradicsom, paprika, újhagyma, szárzeller), többféle kenyérből, és mindig volt zabkása, amire tehettél kakaót, kókuszreszeléket, lekvárt, mézet, mazsolát, magokat, fahéjat. Mindenből ettem egy kicsit, tökéletesen kielégítő volt a reggeli.
Reggeli után fogmosás, és 8:00-9:00-ig csoportos interjút tartott Évi a 8-as faházban. Erre nem mentem minden nap. Anuttaránál ez a csoportos interjú csak és szigorúan a meditációs gyakorlásról szólt. Mivel ott tehették fel a kérdéseiket azok, akik már a jhánákat vagy a vipassana technikákat gyakorolták, akkor anno minden csoportos interjúra mentem, mert elképesztően izgalmas perspektívák nyíltak számomra, melyeket korábban nem ismertem. Azt hittem, a meditáció csak annyi, hogy ülünk zombi mód mozdulatlanul, és ez jó testnek és léleknek, pihentető, relaxáló; itt pedig kiderült, hogy láthatjuk a tudatunk fényét, megtapasztalhatjuk a kvantum részecskéket, a köztük lévő végtelen teret, az anyag valódi természetét, a végső valóságot - mint ha egy Harry Potter live show-ba kerültem volna ??
Évinél a csoportos interjú kicsit más volt. Ugyan néhányan behozták a meditációs gyakorlásuk kérdéseit, de nem annyira technikai jelleggel, mint inkább az emberi vergődés, ellenállás, akadályok részét. Másrészről arra használták ezt az egy órát, hogy megkerüljék a nemes csendet: legyen szemkontaktus, tudjanak szólni egymáshoz, ventillálhassák a személyes megéléseiket, nevethessenek egy pár jót. Évi szerint erre a gőzkieresztő szelepre szükség volt. Lehet. Nekem nem volt rá szükségem. Össz-vissz 3x mentem el: első nap, mikor konstatáltam, hogy ez az 1 óra inkább gőzkieresztés, mint meditáció-technikai tudásátadás. 1x, mikor a mélyponton voltam, és akartam ezt jelezni Évinek, nem feltétlenül akarván őt terhelni este a személyes interjún ezzel. És 1x, mikor Évi kért, hogy menjek, hogy még reggel rákérdezzen, hogy haladok a megbeszélt technikával.
10:00-11:00-ig még meditáltam a panzió teraszán a kerti kanapén. Ha nem mentem csoportos interjúra, akkor 9:00-11:00 közt, két ülésben meditáltam a panzió teraszán, a kettő közt ittam, mosdóba mentem, sétáltam és hengereztem egyet.
A délelőtt így nagyon gyorsan eltelt. 11:00-től már sorban álltunk az ebédhez. Ismét Évi szedett először. Mindig kaptunk levest (vegán húsleves, gombaleves, 2x gyümölcsleves, vegán gulyásleves, vegán tárkonyos raguleves, karfiolleves stb.), a másodikféle is változatos volt (vöröslencsés bolognai pennével, zöldbabfőzi lencse fasírttal, töltött cukkini stb., változatos köretek: bulgur, rizs, kuszkusz; többféle saláta: vegán francia saláta, zöldsaláta, cékla-alma-répa saláta, uborka saláta, paradicsom saláta stb.). Olykor gyümölcs is volt (görögdinnye, szilva, alma). Igazából a 7:00 órási reggeli után, mivel egész délelőtt csak meditáltam, még nem is voltam igazán éhes 11:00-kor. De minden nagyon finom volt, és mértékletesen tudtam fogyasztani, mivel nem voltam nagyon éhes.
12:00-13:00-ig szieszta volt. Az első 2 nap még ebéd után közvetlenül is meditáltam (igazi medi-aholic), de aztán a 3. naptól ráálltam arra, hogy ebéd után tényleg segítsek az emésztőrendszeremnek, illetve megpihentessem a hátam-gerincem, és inkább aludtam egyet, hogy jobban menjen a 13:00-14:00-ig tartó kötelező csoportos meditáció Évivel.
Első nap délelőtt is szunyókáltam azért 2x 20 percet a panzió teraszán a kanapén.
Délután is a panzió teraszán meditáltam. 16:30-tól minden nap lementem uzsonnázni (volt, hogy uborka és répa csíkokat, kaptunk; volt, hogy meggyes mákos sütit; vegán kókuszgolyót, görögdinnyét, almát, szilvát, puffasztott barnarizs karikákat; ilyenkor ittam meg a fél liter gyógyteámat is.
Aztán folytattam az üléseket a panzió teraszán 19:00-ig. Ilyenkor, az esti közös csoportos meditáció előtt tusoltam, mostam, hajat mostam-szárítottam.
19:00-20:30-ig tartott a csoportos metta lista felolvasás, ami után metta meditáció következett (napközben bárkit felírhattál, akinek szerető jóságot szeretnél küldeni, azt felolvasták, majd együtt küldtünk METTA-t mindenkinek, aki a listán szerepelt). Én már a metta lista felolvasás alatt is meditáltam.
Ezt követte a Q&A session, a kérdések és válaszok ideje (napközben kis cetlikre felírhattad a kérdésedet, ezeket most Évi felolvasta és megválaszolta. Voltak benne a buddhizmushoz, a meditációhoz kacsolódó kérdések, de voltak Évi személyes életére vonatkozóak is. Ez a rész túl izgalmas volt az elmémnek, itt nem meditáltam, figyeltem inkább.
Én itt tudtam meg Éviről, hogy miután 24 évesen (pont, mint én 24 évesen), egy nehéz élethelyzet miatt nyitott a spiritualitásra, ahogy ő fogalmazott: „nagy kanállal ette a spiritualitást” (csak úgy, mint én 24-30 éves korom közt), majd családot alapított (csak úgy, mint én), és szült két gyermeket (én csak 1et), akik immár 5 és 8 évesek voltak, amikor 2016-ban, hajnalban, arra riadt fel a férje mellett feküdve, hogy határozottan tudta: meg fog halni. „Istenem, segíts!” – ennyire volt ideje némán (mivel paralízisben volt, nem tudott a férjétől segítséget kérni), és elindult a jhánák során, minimum a 7-ig, az Ürességig, de az is lehet, hogy végig, mint a 8 jhánán. Ő ezt spontán kundalíni ébredésnek nevezte el, de már most is másként tekint rá, mint ahogy számomra is nyilvánvaló: Évi találkozott már a théraváda buddhizmus tanításaival korábbi életeiben, és sokat gyakorolt. Ő már bejárta a jhánák útját korábban, és gyakorlásának gyümölcsei, mint a bumeráng, most visszatértek hozzá. Eltervezett egy életet, szeretett volna családot, gyerekeket, és megkapta. És amikor már a gyerekek elég nagyok voltak ahhoz, hogy a pozitív karma beérjen, akkor visszatért hozzá a jhánák tudása. Emlékeztette magát rá.
A „beavatás” után következett egy hónap mennybéli kegyelmi állapot, amit megszabadulásnak/felébredésnek hívnak a különféle misztikus utakon. Az ego elszunnyadt, és Évi 1 hónapig a teljes boldogság és kiegyensúlyozottság állapotában volt, mentes a szenvedéstől, amit az elme, az ego okoz.
Aztán 1 hónap után visszatértek az első szorongás foszlányok, és az ego lassan visszaszivárgott, újra épült.
Bár egy ilyen megélés után az élet már sosem lesz ugyanaz, a mennyei 1 hónapot 2 év nagyon nehéz időszak követte, ahol a szenvedés még inkább elmélyült, pont a megszabadulás megtapasztalása miatt – az ember visszavágyik abba a kegyelmi állapotba, amibe belekóstolt. Évi teljesen elszigetelődött, bezárkózott, csak a családja tartotta, mint védőháló.
2 év után érkezett el oda, hogy megszülessen benne a nyitás vágya. 2018-ban elkezdte az Integrál Akadémiát. ott is lassan melegedett fel. Nem is azonnal jutott el Gánti Bencéhez – az Integrál Akadémia megalapítójához - egy konzultációra, és nem is az első konzultáción avatta be Bencét a megélésébe. Amikor azonban ez végre megtörtént, mivel Bence járatos volt a transzperszonális pszichológiában, így egy alkalommal előkapta a telefonját, és megmutatta Évinek: „Nézd, te végig zúgtál a jhánákon!” Még nagyobb szerencse volt, hogy Bence akkor már ismerte Anuttarát, mi több, már rávette Anuttarát, hogy tartson Magyarországon elvonulást (2018-tól). Így Évi találkozhatott Anuttarával, és megkaphatta a tanításokat. Újra kigyakorolhatta a jhánákat, immár tudatos erőfeszítések által, nem spontán karmikus beérésből. Mindez az előtörténet adta Évi meditációs gyakorlásának motorját.
Mellékesen, Évi – akkor anno még Bencével koprodukcióban, majd önállóan folytatva - belekezdett egy könyvbe, ami jelenleg a 150. oldalnál tart, hogy megírja spirituális és meditációs élményeit, afféle integrál szemlélettel átitatott életút regény formájában, tanító jelleggel, és szívből remélem, hogy ez előbb-utóbb meg fog születni, és kézbe vehetjük hamarosan! ??
Számomra gyönyörű, ahogy az élet csodálatos óriás óraművében, a fogaskerekek, a megfelelő helyen, a megfelelő időben összeérnek. Ez is egy szelíd szeretettel eltervezett és kibomló élet.
Mostanra Évi, túl a jhánák kigyakorlásán, immár vipassana meditációt gyakorol, ami a végső valóság megismerésének útja, a megvilágosodáshoz vezető út.
El sem mondhatom, milyen szerencsésnek érzem magam, hogy megtaláltam Évit, hogy itt van ő nekünk, ebben a kis országban, itt Budapesten, Dunakeszin, egy ilyen kaliberű meditációs tanító. És hálás vagyok Bencének is, hogy megteremtette az Integrál Akadémiát itt Magyarországon, hogy ott volt Évinek, amikor mindez történt, hogy összekapcsolta őket Anuttarával, és hogy folyamatosan ösztönzi Évit, hogy vállalja fel meditációs tanítói szerepét, legyen az Integrál Akadémia elvonulásainak vezetője. Számomra nem kétséges, hogy egy ilyen karmikus/sorszerű kegyelmi állapot és az általa Évihez visszatérő tudás olyan áldás, amit meg kell osztani az emberekkel, és erre az Intergál Akadémia elvonulásai tökéletes színteret biztosítanak. Valamennyire talán Évinek is kivételezett és védett ez a közeg, ahol pszichológiailag megdolgozott, spirituálisan nyitott, az átlagnál talán jobb önismerettel és önreflexiós képességgel rendelkező emberek fordulnak felé tanításért. Igazából az integrál szemlélet és pszichológia eleven spirituális laboratóriumának vezetője lehet Évi: élőben tesztelhetjük, hogy hová vezet, ha pszichológiailag megdolgozott személyiségű humánok komoly spirituális gyakorlásba kezdenek. Hát nem megéri a kísérletet sok-sok éven át fenntartani, és megnézni a produktumokat? Szerintem megéri ??
A Q&A alatt mesélt Évi a belépő koncentrációról és a jhánákról is. A belépő koncentráció esetén lehetnek bizarr testérzetek pl. a test érezhető nagyobbnak vagy éppen kisebbnek, mint a valós test méret. Lehet lebegés vagy épp nehézség élmény. Lehetnek hőérzetek vagy épp hidegérzetek. Megjelenhetnek fényélmények pl. csipkeminták, mandalaformák, színes vagy fehér fények (ezek egyébként az enyhe transz kritériumai). Ezen a ponton ezeket mind figyelmen kívül hagyjuk, és visszavisszük a figyelmünket a meditációs objektumunkra, ami lehet a lélegzet érzetének pontja, lehet METTA – akár egy másik személyek, akár önmagunk, akár egy énrészünknek vagy az idővonalunkon bármely fiatalbb önmagunknak küldve, vagy lehet kaszína esetén pl. egy dedikált pont a kaszínán.
Összesen 8 jhána létezik, ebből az első 4 testi, a második 4 formátlan jhána. Az első jhánát 5 minőséggel lehet beazonosítani: 1. ráirányított figyelem 2. fenntartott figyelem 3. öröm 4. boldogság 5. egyhegyűség. A második jhánánál elhagyjuk a ráirányított és fenntartott figyelmet, mert az már túl durva. Harmadik jhánál elhagyjuk az örömöt is. A negyediknél elhagyjuk a boldogságot is, csak az egyhegyűség és semlegesség marad. A légzés itt már leáll, és percekig, vagy akár órákig lehet maradni ebben az állapotban. A legnagyobb meditációs mesterek 2 napig tartották fenn ezt az állapotot. Az ötödik jhána a végtelen tér megtapasztalását adja. A hatodik jhánában a végtelen tudat(osság) önmagában pihen. A hetedik jhána az Üresség és Teljesség megtapasztalását adja, itt már a tudat(osság) is eltűnik, ez maga a megnyilvánulatlan végtelen potenciál. A nyolcadik jhána a sem nem észlelés és a sem nem nem észlelés jhánája.
Visszatértve az 1. naphoz. Már az első éjszaka álmodtam. Nem volt erős álom, de visszanyúlt a gyermekem születéséhez és kiskorához, az anyasághoz, hogy hogyan rendeltem mindent alá a gyermekemnek, önmagamat és a munkámat is.
Első nap majdnem 11 órát meditáltam. Voltak benne rövidebb fél órás, háromnegyed órás ülések, 1 órásak, és már az első este ültem egy záró 1 és háromnegyed órásat. Anno Anuttaránál csak a mélyponton, a 4-5. napon ültem egy 2 és negyed órásat. Most tudatosan már az első nap ültem egy hosszút, és ez be is jött. Később Évi a zárókörben meg is erősített abban, hogy ez egy jó taktika, a hosszabb ülések jobban bemélyítenek.
2023.08.15. Kedd 2. nap
Ezen a napon összesen 8 órát ültem, és volt benne két hosszabb is, egy 1 és negyed, illetve egy másfél órás. Este meg is lett a gyümölcse, kaptam egy erős párkapcsolati álmot, ami visszanyúlt életem elmúlt 23 évére. Ebből az álomból felriadtam, felzaklatott.
2023.08.16. Szerda 3. nap
Ezen a napon összesen 8 és fél órát ültem, és volt benne két hosszabb is, egy 2 és fél, illetve egy másfél órás. Azt hittem, ezen az elvonuláson megúszom az ellenállást, ami tavaly nagyon erősen bekapcsolt. Idén minden olyan simán és gördülékenyen indult: olyan gyorsan beleálltam a napi rutinba, mint egy igazi szerzetes, mint aki már nagyon régóta főállású meditáló. Jól megtaláltam a ritmust és az egyensúlyt is, hogy az ülések ne legyenek megterhelőek a testemnek, hogy átmozgassam, áthengerezzem, felfrissítsem. Jól ment az evés, a hidratálás. Mint egy jól sikerült ultrafutásnál ?? A mélypont mégsem került el. Itt a harmadik nap délutánján regisztráltam az ellenállást, a negatív gondolatokat, melyeket már tavalyról ismerősként üdvözöltem: „Mit keresek itt? Nem megy ez nekem! Nem tudok koncentrálni! Lehet, hogy nem is ez a hagyomány vonal az én vonalam, ha van egyáltalán olyan vonal, ami az enyém. Lehet, hogy az az én utam, hogy ne válasszak egy hagyományvonalat sem. Ez egy ilyen kor, a Vízöntő kor az individualizmus útja.” stb. stb. stb.
2023.08.17. Csütörtök 4. nap
Most éjjel is volt egy álmom, ami egyrészt visszarepített gyerekkoromba, de ugyanakkor a jelenlegi családommal kapcsolatos félelmeim is megjelentek benne. Jósálom volt egyébként, mert az elvonulásról hazaérve tényleg valóra vált részlegesen.
A mai személyes interjúra bevittem az ellenállást, és Évi arra kért, hogy váltsak át magamnak küldött METTA meditációra. Megtettem, de ezzel szemben is hasonló ellenállás ébredt bennem még aznap. Évi arra is kért, hogy felezzem meg az erőfeszítéseimet, mert szerinte ezek okozzák az ellenállást. Úgy hogy ezen az egy napon csak 4.5 órát meditáltam, tényleg megfeleztem az időt, de így sem voltam elégedett.
2023.08.18. Péntek 5. nap
Ez a nap volt Évi szabadnapja. Ezen a napon semmilyen közös meditáción nem vett részt, nem volt reggel csoportos interjú, és este Q&A sem, egyéni/személyes interjúk sem voltak ma. Ennek meg volt az az előnye is, erre tegnap felhívta Évi a figyelmünket, hogy ezen a napon tényleg teljes lehet a csend, mert ő sem zavarja meg, tehát még jobban be lehet mélyülni, és én tényleg így is éltem meg ezt a napot.
Viszont, teljesen rebellis módon, arra használtam a napot, hogy az eddigi elméleti ismeretek/alapelvek szerint kialakítsak magamnak egy egyedi meditációt, amiben benne van, hogy örömteli, jó érzésekkel tölt el, motivál arra, hogy időt töltsek benne. Egész nap ezt gyakoroltam, és este 2 órát ültem ezzel, az itteni eddigi leghosszabb meditációmat. Volt bennem egy kis félelem, hogy ez nem fog passzolni a tradícionális meditációk sorába, de reméltem, Évi rábólint majd. Vártam a másnapot. Összesen 8 és fél órát ültem ma.
2023.08.19. Szombat 6. nap
Ma arra vonatkozólag kaptunk tanítást Évitől a reggeli szútrában, hogy mit kezdjünk a gondolatokkal, melyek mindenképp felütik a fejüket a hétköznapi létezés során is, és meditáció alatt is. Elsősorban cseréljük pozitívra az ajánlás szerint. Másodsorban ismerjük fel, hogy hitványak, méltánytalanok, és csak hagyjuk őket figyelmen kívül. Harmadsorban, néha az ajánlott, hogy menj vele és keresd meg az okát. És csak legutolsó sorban fojtsd el erőszakkal. Anuttara ezt a negyedik megoldást nem is ajánlja, de a buddhista tanítások szerint létező megoldás.
Napközben még az új meditációs kísérletemet folytattam, és nagyon jó üléseim voltak. De este a személyes interjún Évi azt mondta, hogy nem lesz ez így jó, mert én két technikát keverek, és ez nem ajánlott: a fény kaszínát és a METTA-t. Azt javasolta, hogy térjek át a fény kaszínára, és a METTA-t időnkét vegyem elő, ha ellenállást érzékelek, és akkor saját magamnak küldjem.
A nap hátralevő részében már a fény kaszínát gyakoroltam. Első alkalommal, ahhoz képest, hogy ültem már 2 órát is az elmúlt napokban könnyedén, csak 15 percig tudtam fenntartani, mert nagyon fárasztó és vibráló volt. De lassan megszelídítettem-lelassítottam a dolgot, és este a záró meditációm már ismét 1 és negyed órás volt, és jó volt benne lenni.
2023.08.20. Vasárnap 7. nap
Ezen az éjszakán is volt olyan álom, amire emlékeztem. Nem volt erős álom, de az elgondolkodtató volt, hogy ahogy elkezdtem a fény kaszínát gyakorolni, egy árnyék álom jött, ahol csupa olyan dolgokat csináltam, amit éber hétköznapi állapotomban nem engednék meg magamnak: pénz lopni elektronikusan egy bankból, jegy nélkül lógni a tömegközlekedésen, rendőrrel és ellenőrrel konfrontálódni. Viszont az is érdekes volt, hogy a síla ellenes cselekedetekkel szemben a személyes megélés, ami a cselekedeteknél sokkal fontosabb volt, hogy nem keltettek bennem szorongást, hanem kapcsolódtam természetesen az emberekkel, legyenek azok hackerek, banki szakemberek, rendőr vagy BKV ellenőr, emberi beszélgetésekbe elegyedtünk, és maga a tett jelentéktelenné vált, mert az igazi, őszinte, emberi kapcsolódás volt a jelentős.
Ma összesen 7 órát meditáltam, és volt benne egy órás, egy másfél órás és egy 1 és negyed órás ülés. A délután a személyes interjún mindketten nagyon örültünk Évivel, hogy megtaláltuk nekem a fény kaszínát, és nagyon gyorsan bemélyültem vele. Egészen stabil üléseim voltak, felmerült, hogy ez már jhána közeli állapot. Ez nagyon fellelkesített. Hiszen van még 3 napom. Hátha ez alatt sikerül elérnem ezt a következő lépcsőfokot is.
2023.08.21. Hétfő 8. nap
Ma nem mentem csoportos interjúra, hiszen mindent tudtam, amit tudnom kellett, már csak gyakorolnom kellett, és már csak 2 napom maradt. Délelőtt két sikeres, egzakt 60 perces meditációt csináltam a fény kaszínával. Előre elhatároztam, hogy 60 perc lesz, és pontosan 60 percnél dobott ki a meditáció. Tudtam, hogy a jhánáknál ez is egy cél, hogy eljussunk 60 percig, és hogy a pontos kijövetel fontos. Ráadásul annyira mély meditáció volt mindkettő, nagyon erős és stabil volt a fény, és nagyon örömteli is volt. Megfordult a fejemben, hogy lehetséges-e, hogy ez már egy jhána állapot volt, csak hát nem tudom, milyen is az. Így hát nagy kérdőjelekkel bementem a személyes interjúra délután, és Évi azt javasoltam, hogy próbáljak meg az első jháná-ba belépni, mert az elmondásom alapján valószínűleg ez már menni fog. Persze hogy nagyon izgatott lettem és alig vártam, hogy tovább gyakorolhassak az instrukciók alapján.
Az első próbálkozás ígéretesnek is tűnt, de az időzítés most nem működött. Másodjára a jhána faktorok befelé még rendben voltak, kifelé jövet viszont már nem, és az idő is rövidebb volt 5 perccel a tervezettnél.
Ezen a napon jobban szétszabdaltam az üléseimet a jhána próbálkozásokkal. Csak 6 órát ültem.
2023.08.22. Kedd 9. nap
Az utolsó nap. Sokan itt már kezdték megtörni a csendet. Én is érzékeltem, ahogy az otthoni életem kezdett visszakúszni, a rám váró tennivalók elkezdtek betolakodni az elmémbe. Emlékszem, tavaly Anuttara nagyon kérte, hogy maradjunk még itt, a jelenben, őrizzük az elménk tisztaságát, ki tudja, lesz-e még egy ilyen lehetőség az életünkben, használjuk ki az utolsó napot is, soha nem tudhatjuk, mikor lesz áttörés. Talán jobban kellett volna ezt hangoztatni Évinek is a reggeli szútra felolvasás végén.
Délelőtt még kísérleteztem az első jhánába való belépéssel 4 menetben, sikertelenül. Ezt követte egy jó erős METTA, amiben nem csak magamnak, de végül a férjemnek és a gyerekemnek is küldtem, így próbálván szublimálni az egyre jobban bekúszó otthon gondolatokat és érzéseket. Nagy felismerésekre jutottam.
A személyes interjún elmondtam Évinek, hogy sajnos nem sikerült megugranom ezt a feladatot. És utána már csak belepihentem az esti medibe. Ezen a napon nem is maradtam már a teremben a szokásos órán felüli meditációra, csak 30 percet maradtam, mert a szemeim is elfáradtak már a sok koncentrációban.
Így az utolsó nap is csak 6 órát ültem összesen.
2023.08.03. Szerda 10. nap
Reggel még meditáltunk együtt 6:00-7:00, és még reggeli közben is tartottuk a csendet. Valahogy nem esett nehezemre utána beszélgetni, ölelkezni – pedig az utóbbit nem szoktam jellemzően gyakorolni, de most azt éreztem, hogy mindenkit szeretek, aki itt volt, mindenki olyan közel áll hozzám, mindenki olyan szép volt a meditációk során, és ezt most szerettem volna megosztani velük.
Évi záró köre is hozzásegített 8:30-tól, hogy legyen mit megosztani egymással, legyen szív az ölelésekhez. Szép volt, ahogy az egyes ipszi évfolyamok beléptek középre egy körbe. Sokan mondták, hogy maradtak volna még, köztük én is. Ha nem várnának otthon, a családom, a jógásaim, akkor én úgy érzem, simán öltenék szerzetesi csuhát és meditálnék naphosszat. Megértem, miért mondta Anuttara, hogy élete legboldogabb 12 éve volt a burmai kolostorban. Csupa sílát élő, meditáló ember között, akik csendes ajkakkal, de nyitott szívvel és ragyogó szemekkel járnak-kelnek. Nem rossz élet az! Mennyivel nehezebb a való világban, sérült, sebztett, stresszes, szorongó, boldogtalan emberek között megtartani a csendet és a szívet tisztán.
Kaptunk útravalót is Évitől, hogy mik a javaslatai a folytatásra: egy kiegyensúlyozott meditációs praxist javasolt, ahol rendszeres, napi szintű a gyakorlás.
Fokozatos visszatérést ajánlott a hétköznapi életbe: óvatos hazavezetést, napszemüveg-füldugó használatát esetleg, és fokozatos visszaterhelést. Hangsúlyozta, hogy bár nem érezzük, de egy megváltozott tudatállapotban vagyunk, le vagyunk lassulva és ki vagyunk érzékenyedve, ezért legyünk magunkkal kíméletesek.
Az is elhangzott, hogy aki teheti, az évente egyszer 10 napos elvonulás nagyon jó lenne, de ennél sokkal fontosabb a mindennapos rutin. Fontos az is, hogy itt most nagyon mélyre mentünk, nagyon sokat ültünk, ne hagyjuk abba! Már holnap indítsuk el, pontosabban folytassuk az itt kialakított rutint. Ne halogassuk. Ne keressük a tökéletes helyet, időt, körülményeket, mert az sosem jön el.
Bár a naplózást nem ajánlotta Évi az elvonulás alatt, de most javasolta, hogy ha hazamegyünk, frissen naplózzunk mindent, amit fontosnak érzünk, hogy ne süllyedjen el. A naplózás vissza is hoz minket a tengelybe.
Javasolta, hogy dedikáljunk egy meditációs helyet otthon, ez sokkal jobb, mint ha hol itt ülünk le, hol ott. Érdemes egy oltárt is kialakítani ezen a dedikált helyen, és nem fontos Buddha szobrot tenni az oltárra, bármi kerülhet oda, ami bennünk a meditációhoz megfelelő állapotot generálja. Lehet pl. 3 füstölőt elhelyezni, ami a hármasság szimbóluma.
Javasolta, hogy ha eddig nem sikerült, dolgozzuk ki a kényelmes ülést az otthoni meditációkhoz is.
Fontos lenne az is, hogy fix időket tűzzünk ki a meditációkra. Legjobb lenne a napi 1 óra reggel és/vagy este. Van az a mondás, hogy ha 3 hétig, 21 napig gyakorolsz valamit, az szokásoddá válik. 10 napot már gyakoroltunk. Ha most nem hagyjuk abba, már csak 11 napot kell kitartani, és meglesz a stabil meditációs praxisunk.
Ha valakinek az élete nagyon hektikus, az is megoldás lehet, ha rugalmasan kezeli a napi 1 órás meditációt, minden nap eltervezi, hogy hová fogja tudni beilleszteni. A lényeg, hogy nem szabad engedni ebből. Mindenképp kell találni a napban 1 órát erre.
És hát elhangzott egy olyan megengedés is, ami Évi szerint azért veszélyes, de Anuttara is így tanítja: ha a napi 1 óra nem megoldható, akkor legyen kevesebb (30 perc, 20 perc, 10 perc), de ne kezdj el alkudozni, míg végül lenullázódik az erőfeszítés.
Évi azt is javasolta, hogy hetente egyszer legalább próbáljunk meg egy hosszabb, órán felüli ülést, mert az nagyon be tud mélyíteni. Ezen a ponton megerősítette a saját tapasztalatomat is.
Ajánlotta, hogy amikor leülünk meditálni, egy kicsit figyeljük meg magunkat, hogy milyen állapotban ültünk le. Végezzünk egy test-scan-t, figyeljük meg, van-e bennünk tudatos ellenállás. Ha irritáltnak érezzük magunkat vagy szorongunk, érdemes METTA-val kezdeni, de lehet úgynevezett közbenső tárgyat is beiktatni ilyenkor, mint pl. a mozgás, a séta, a jóga, a vezetett meditáció, egy kis rituálé vagy egy mantra. Ha sok bennünk az elvárás, tudatosítsuk a kezdő elmét. Ha sok bennünk a kétség, vegyünk menedéket a 3asságban (Buddha, Dharma, Sangha).
Évi javasolta, hogy azt gyakoroljuk tovább otthon is, amit itt az elvonulás alatt, ez legyen a fő meditációnk, és ezt egészítsük ki a METTA gyakorlatokkal. Illetve kaptunk egy tanítást az elengedésről - ez a rutin nekem már az elvonulás előtt megvolt egy tibeti buddhista gyógyítótól, gyakoroltam itt az elvonulás alatt is, jól működött, úgy hogy én ezt is fontosnak tartom tovább vinni.
Elhangzott az is, hogy igyekezzünk gyakorolni napközben is. Olyan viszonylag koncentrációt nem igénylő tevékenységek közben, mint pl. házimunka, lépcsőzés, séta. Az is szóba került, hogy az alvás és étel igény is lecsökkenhet a meditációtól – ezt én is megtapasztaltam.
Évi emlékeztett a Sangha erejére, hogy az otthoni egyedül gyakorlás nem elég, könnyebb feladni, elengedni, abbahagyni egyedül. Javasolta, hogy csatlakozzunk az INTA medikhez vagy a Dunakeszi Sanghához. Biztatott arra is, hogy tartsunk Dharma barátokat, szervezzünk találkozókat, közös meditációkat.
Arról is mesélt nekünk, hogy a fejlődést ne azon mérjük le, hogy fényt látunk, mélyülünk, meddig tudjuk a meditációs tárgyon tartani a figyelmünket, hanem a törekvésen és a szándékon. Egy nagyon szemléletes képet is adott ehhez, ami engem nagyon megragadott: „A meditációs gyakorlás olyan, mint mikor Amerikában egy végtelen egyenes sztrádán hajtasz az autóddal. Tökre haladsz, mégis úgy érzed, hogy semmit sem mozdulsz előre, és sosem érsz oda – de ez nem igaz. Haladsz!”
Szó esett arról is, hogy a gyerekeknek hogyan vezethetjük be a meditációt. Egyrészt csináltasd ugyanazt vele, mint amit te csinálsz. A METTA-t pl. kifejezetten szeretik a gyerekek, és a szútra felolvasást is. Semmiképp se legyen ez kényszer. Akkor csatlakozzanak, amikor kedvük van, és addig maradjanak benne, ameddig szeretnének. Kiskamaszkorban és kamaszkorban kialakulhat egy ellenállás a szülői minták felé, ilyenkor el kell engedni.
Kaptunk Évitől egy jó kis idézetet is, amit akár anyukák, akár apukák magukra vonatkoztathatnak, megosztom, mert minden szülőnek hasznos a gyermeke szemszögéből látni saját magát:
4 éves korban: „Apa/anya mindent tud!”
8 éves korban: „Apa/anya majdnem mindent tud!”
12 éves korban: „Apa/anya szinte semmit sem tud!”
16 éves korban: „Apa/anya semmit sem tud!”
20 éves korban: „Apa/anya ódivatú!”
24 éves korban: „Apa/anya is tud valamicskét!”
30x éves korban: „Azért a fontosabb döntések előtt kérdezzük meg apát/anyát!”
50x éves korban: „Bárcsak még megkérdezhetném apát/anyát!”
70x éves korban: „Remélem, olyan jó ember lettem, mint apa/anya!”
A „Hogyan tovább?” után zárókör következett. Mindenki elmondta, hogyan élte meg ezt az elvonulást, milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodott, mit visz haza. Többen azt mondták, maradnának még, én is közéjük tartoztam. Bár egy részem már látta volna a családját, tudta, hogy várja a kertje, a munkája, de egy részem nagyon belesimult ebbe a meditatív, kolostori létbe, és simán tudta volna folytatni, ki tudja meddig. Ennek a részemnek nem kellett a szokásos 21 nap, hogy kialakuljon a megszokás, már 10 nap alatt stabilan megvolt az a rutin, amit hosszú távon bírt volna. Azt hiszem, ezen az elvonuláson született egy jó erős remete/szerzetes énrészem ?? Többen elérzékenyültek, én is: konkrétan végtelenül szerencsésnek éreztem magam, amiért bejutottam, végig élhettem, tanulhattam, és hogy Évi itt van nekem is, ilyen közel és elérhetően – nagyon hálásnak éreztem magam.
Azt is megértettem, miért mondta Anuttara, hogy élete legszebb, legharmonikusabb éveit töltötte a kolostorban Burmában, hiszen ott mindenki egy célon dolgozik, a tudat letisztításán; mindenki a síla szerint él; és összegészében nincs annyi nehézség, annyi konfliktus, mint a normál hétköznapi életben, a normál hétköznapi tudatállapotban lévő emberek között. Azt is megtapasztaltam, hogy mikor 10 napig így együtt vagyunk, úgy hogy nem is látjuk egymást, a meditációban mégis valahol találkozunk, meg bizonyára a sok METTA-nak és szívnyitásnak is köszönhetően, de mikor vége lett, és végre egymás szemébe nézhettünk, túlcsordult a szeretet, ragyogtak az arcok és a szemek.
Remélem, az emberiség egyszer majd rájön, hogy az ember nem létezhet spiritualitás és transzcendencia nélkül, és hogy megnyomorítjuk a következő generációkat, amikor megpróbáljuk őket egy olyan világba, egy olyan létezésbe, egy olyan közmegegyezésbe belenevelni-beszorítani, ahol nincs mindenség, nincs lélek, nincs szellem, nincs tudat, nincs Isten, nincsenek csodák <-> csak anyagi világ létezik, csak test, csak agy, csak racionális-logikus gondolkodás, csak önérdek a valóság.
Utózönge
1 nap híján 1 hónappal az elvonulás vége után zárom a beszámoló írását. Az elmúlt majdnem 1 hónapban folytattam a meditációs gyakorlatomat: minden reggel és minden este ülök egy órát, hetente 1x másfél órát, fix helyen, ahogy Évi javasolta. Hullámzó minőségűek az üléseim, de minden ülésben eljutok abba a stabil, erős fénybe, ahol erős éberség és csendesség van, és örömteli az ülés. Az alvásidőm stabilan lecsökkent 1 órával, és tartom az elvonulós súlyomat is ?? Mindez elég motivációt ad, hogy folytassam a gyakorlást. Az INTA 3. évfolyama mellett elkezdtem egy fél éves körvezetői képzést Bencénél, egy féléves karakterfixáció műhelyt a TK gyakorlatvezetőmnél, folytatom az egyéni terápiámat Évinél (most már a kora gyerekkori traumák oldásába kezdtünk, amire minden nehézségem visszavezethető). Folytatom a tibeti gyógyítóval is a kapcsolatomat, és két családterápiás segítő szervezet támogatja az otthoni változásokat az otthonomban, a párommal és a gyermekemmel. Munkás, de izgalmas robogni ezen a szellemi/spirituális/önismereti gyorsvonaton.
https://www.facebook.com/aquariusema2015/posts/pfbid0BN5QZ9qtREqbjpDg6wvaTvPaBzQ5kB25h6vkf6QJCH3ASHhXNXrLz7dA9wtQWq6cl